A Marcin Rusak Studio alkotásait már egészen távolról könnyedén felismerni – hol terekbe, hol installációkba, hol vázákba vagy épp költői szék-objektekbe csoportosítják a finom virágmotívumokat és a látomásos, szürrealista víziókat. És bár szemet gyönyörködtető műalkotásokról beszélünk, az intenzív vizualitáson túl talán még lényegesebb a narratív tartalom: miképp kapcsolható a növény az emlékezéshez? Milyen lehetőségeket hordoz magában a műgyantának, mint művészeti médium? Hogyan ültethető át a családi (virágtermelői) örökség a művészeti gyakorlatba? Beszélgetésünk során ezeket, és még megannyi virágillatú kérdést jártunk körül.
Amikor új munkába kezdtek, mi jelenti számotokra a kiindulópontot? Egy koncepció, egy anyag vagy egy megőrizni kívánt pillanat?
Marcin Rusak Studio: Ezek a szálak nálunk mindig összekapcsolódnak. Kiindulhatunk egy adott anyag iránti érdeklődésből vagy egy gondolatból, amely aktuálisan foglalkoztat bennünket – ez általában a projekt jellegétől függ. A munkáink organikusan fejlődnek, idővel új narratívát, kontextust nyernek. A folyamat középpontjában mégis az anyag átalakulása áll: lenyűgöz bennünket, hogyan változik ez idővel, és mivel tudatosan tekintünk az ipari túltermelés problémájára, műtárgyaink teljes életciklusát szem előtt tartjuk. Vagy maradandó darabokat alkotunk, amelyek generációkon át értéket hordoznak, vagy épp olyan alkotásokat, amelyek képesek eltűnni, feloldódni a természetben. A Ghost Orchid projekt például a genius loci, a hely szelleme iránti korábbi kutatásainkból nőtte ki magát, ahol az ember, a növényi világ és az élettér kapcsolódását vizsgáltuk. Marcin személyes múltjával párbeszédben, és nagyapjához fűződő emlékéből táplálkozva hoztunk létre új, mesterséges „fajokat” – a folyamat a virágok tényleges nemesítési eljárásából merít inspirációt. A végső formák PLA-ból, biopolimerből készültek 3D-nyomtatással. Ez az anyag komposztálható, és egy különleges baktérium- és enzimkultúrának köszönhetően képes lebomlani – a technológiát a lengyel Łukasiewicz Kutatóintézettel közösen fejlesztettük.
Hogyan tartjátok ébren a kísérletezés szellemét a stúdióban – előfordul, hogy a káosz tudatos része az alkotói folyamatnak?
MRS: A kísérletezés a kreativitás lényegéhez tartozik. A stúdión belül elsősorban Marcin a „fő kísérletező”, aki elindítja az új kutatási irányokat és vezeti az új projektek fejlesztését. A működésünk struktúrája azonban ritkán enged teret a káosznak. A csapat egymást támogató rendszerként dolgozik, összehangoltan, a közösen kitűzött cél felé haladva.
Teljesen sajátos módon alkalmazzátok a műgyantát, mint hordozót és mint művészeti médiumot. Milyen lehetőségeket láttok benne?
MRS: Műhelyünkben egyaránt dolgozunk a növényi eredetű, természetes gyantákkal és a szintetikus variánsokkal. Mindkét anyag kiválóan alkalmas arra, hogy kiemelje az igazi virágok sajátos szépségét. Virágainkat hulladékként szerezzük be barátainktól, virágkötőktől és rendezvényszervezőktől. A természetes gyanták és növényi nedvek, amelyek koncepcionális projektjeinkben jelennek meg – például a Perishable Series vagy a Nature of Things esetében –, az elmúlás és a természetben rejlő hanyatlás témáját teszik kézzelfoghatóvá. A funkcionális tárgyainkhoz használt szintetikus gyanták viszont tartós struktúrát biztosítanak: a Flora és a Perma kollekció darabjai hosszú évekre konzerválják a botanikai elemeket, amely egy különösen fontos érték a gyűjtőink számára.
A japán filozófia (különösen a wabi-sabi gondolatvilága) erőteljesen rezonál a szemléletetekkel. Mi kapcsol össze titeket a tökéletlenségben rejlő szépség eszméjével?
MRS: Igen, a stúdiónk hitvallása tényleg közel áll ahhoz a japán szemlélethez, amely a természet ciklikus ritmusát és mulandóságát ünnepli. Egy hervadó virág vagy egy kavicson átsuhanó vízfény – ezek a törékeny, mégis mély benyomást keltő pillanatok alakítják gondolkodásunkat. A japán kézműves hagyományhoz kötődő elhivatottság is közel áll hozzánk, hiszen minden alkotásunk egyedi, kézzel készül, aprólékos, idő- és energiaigényes folyamat eredményeként. A tökéletlenség elfogadása segít szembenézni saját emberi mivoltunkkal, mélyebben kapcsolódni a természethez és új jelentéstartományokat megnyitni műveinkben.
A stúdió repertoárjában bútorok, szobrok és használati tárgyak is sorakoznak. Elsődlegesen még mindig designstúdióként tekintetek magatokra vagy nem terelitek magatokat szűk kategóriákba?
MRS: A mi stúdiónk alapvetően egy interdiszciplináris műhely. Minket olyan metszéspontok érdekelnek, ahol a művészet és a tudomány, a design és az építészet, a botanika és a technológia kéz a kézben járnak egymással. Bár tényszerűen, többnyire designstúdióként sorolnak be bennünket, egy ponton túl ezek a címkék elveszítik a jelentőségüket.
Ti egészen költői, már-már egzisztenciális irányból közelítitek meg a fenntarthatóság kérdéskörét. Mit jelent ma felelősen alkotni?
MRS: A megközelítésünk valóban egzisztenciális alapokon nyugszik, hiszen egész működésünk az egyre fokozódó túlfogyasztásra adott válasz. Olyan tárgyakat hozunk létre, amelyekre létező felhasználói igény mutatkozik – kizárólag megrendelésre dolgozunk, így egyetlen munka sem „tűnik el a semmiben”. Évente csupán korlátozott számú alkotás hagyja el a műhelyt, amelyek gondosan válogatott gyűjtői körhöz kerülnek. Emellett jelentős erőforrást fordítunk anyagkutatásra és technológiai fejlesztésre, hogy lépést tartsunk a fenntarthatósági és innovációs irányokkal. Hiszünk abban, hogy a költészet és az újítás egymással szinergiában léteznek: ennek jegyében egy új platformon dolgozunk, amely a tárgyak körforgására épülő szemléletet ösztönzi.
A munkáitokban gyakran emlékhordozóként jelenik meg a virág. Van olyan növény, illat vagy szín, amely újra meg újra visszatér az alkotásaitokban?
MRS: Olyan tág a látóterünk, amennyire a növényvilág engedi. A műhelyünkben egy kiterjedt botanikai archívumot őrzünk, amelyet különféle módon kezelt, egykor hulladéknak minősített virágok alkotnak. A projekt jellegétől függően a virágot olykor plasztikus formája, máskor vibráló színei vagy szimbolikus jelentése miatt választjuk. Kapcsolódhat egy táj karakteréhez, a gyűjtő személyes történetéhez, vagy kutatásainkhoz, amelyek a növény gazdasági, kulturális és ökológiai rétegeit vizsgálják. Az illat ugyanakkor a növény legillékonyabb, mégis egyik legfontosabb sajátossága. Kutatásaink során kiderült, hogy a vágott virágok jelentős részét géntechnológiával fosztják meg illatától, hogy más tulajdonságokat erősítsenek – például élénkebb színeket vagy hosszabb élettartamot. Marcin londoni RCA-diplomamunkájában három rózsa illatát rekonstruálta, amelyek szupermarketből, virágfarmról, illetve privát kertből származtak, rávilágítva arra, mennyire különböznek egymástól. A 2021-es milánói Unnatural Practice kiállításunkon Barnabé Fillion, az arpa szinesztéziára építő parfümőre három illatot komponált számunkra: a virágpiac túláradó gazdagságát, a rothadó növények pusztulását és a metallizált cinkkel tartósított virágok jelenlétét idézve meg. Közülük a Decay illat áll hozzánk a legközelebb – időről időre ma is használjuk a stúdióban.
Az együttműködés gyakorlata központi szerepet játszik a munkamódszeretekben – tudósokkal, kézművesekkel és más szakemberekkel dolgoztok. Mit tanítottak ezek multidiszciplináris kapcsolódások (akár, ha a szerzőiség kérdését tekintjük)?
MRS: A stúdió kreatív központként működik, ahol számos alkotói gondolkodás találkozik közös vízió mentén. A művészi elképzelést mérnökök, menedzserek, művészek és tervezők tehetsége segíti, akikhez hosszú távú, bizalmon és személyességen alapuló kapcsolat köt bennünket. Kutatási projektjeink során szakintézményekkel és független kutatókkal is együtt dolgozunk, akik érdemben hozzájárulnak a munkánkhoz. Legutóbb Bartłomiej Chojnacki és Klara Chojnacka, a krakkói AGH Egyetem kutatói voltak a szakmai partnereink, akik a növények ultrahang alapú kommunikációjáról osztották meg ismereteiket. E felfedezések inspirálták a Perrier-Jouët-vel közösen készített, több érzékszervre ható installációnkat, amelyet a Design Miami 2025 programján mutatunk be.
Nemrég nagyobb stúdióba költöztetek, így lehetőség adódik nagyobb, építészeti léptékű installációk létrehozásán is. El tudjátok képzelni, hogy anyagnyelvetek épített terekben, esetleg az építészetben is testet öljön?
MRS: Határozottan igen! Ahogyan te is mondod, az új stúdió lehetőséget ad arra, hogy méretben és gondolatban is nagyobb léptékben gondolkodjunk. A tízméteres belmagasság kültéri szobrok létrehozását teszi lehetővé, új műhelyeink – öntőhelyiség, fémműhely, metallizáló tér – pedig átfogóbb kontrollt biztosítanak a kivitelezés felett. Aktívan dolgozunk azon, hogy építészeti elemekben is alkalmazzuk a már jól ismert anyagainkat, és már teljes térstruktúrák létrehozásával is kísérletezünk (saját fejlesztésű technikáinkkal és anyagpalettánkkal). A legújabb törekvéseink egy része a 2026-os milánói Salone del Mobile során tárul a nyilvánosság elé. Érdemes figyelemmel kísérni a következő lépéseinket!
Világraszóló Korea – Hogyan vált egy kis ország globális kulturális nagyhatalommá?
Génterápia: ami egykor álom volt, ma már valóság
