Amikor az IKEA megbízta Maria O’Brian-t, az IKEA Range Identity Leaderét az áruházlánc éves ünnepi kollekciójának megtervezésével, a kreatív vezető nem a jól ismert karácsonyi tradíciókhoz nyúlt vissza, hanem egy jóval merészebb designirány felé fordult, amely egy Gustaf Westmannel, a világhírű svéd designerrel közösen megálmodott, limitált kollekcióban manifesztálódott. A formatervező játékos, korántsem hagyományos esztétikája – bohókás formákkal, lágy ívekkel, svéd csibészséggel és gyermeki derűvel – teljesen újraírta a karácsony szabályait. A megszokott ünnepi sztereotípiákat friss, váratlan és ellenállhatatlanul vidám tárgyakká alakította: az otthoni vendéglátás, a közös ünneplés és az együttlét elengedhetetlen kellékeivé. Maria O’briannel és Gustaf Westmannel a kollaboráció kihívásairól, a nem tradicionális karácsonyokról és a svéd húsgolyó ideális tálalásáról beszélgettünk.
Voltak olyan ünnepi elemek – vagy a hagyományosan ünnephez társított motívumok –, amelyeket mindenképpen szerettetek volna beemelni a kollekcióba?
Gustaf: Nem kaptunk szigorú briefet a kezdetekkor. Amikor az ünnepi alkalmakhoz, ünnepekhez kötődő tárgyakra gondolok, leginkább gyermekkori emlékek jutnak eszembe – például, hogy voltak olyan különleges csészéink, amelyeket édesanyám kizárólag akkor vett elő, amikor vendégek érkeztek hozzánk. Az általam tervezett tárgyak épp ezt az élményt idézik fel: továbbra is tányérokról beszélünk, de kissé szokatlan, különlegesebb darabokról. Ha valaki játékosabb hangulatot szeretne teremteni az asztalnál, ezekkel a kiegészítőkkel megteheti, akár más edényekkel vegyítve is.
Maria: Gustaffal nagyon organikusan zajlott a közös munka. Számos ötlettel állt elő, mi pedig közösen mérlegeltük, mit tudunk valóban megvalósítani az elképzelései közül. Végül olyan darabokból állt össze a végleges szelekció, amelyeket mindannyian szerettünk, és amelyekben a legnagyobb erőt éreztük. Felmerültek evőeszközökre vonatkozó ötletek is, de ezek nem igazán találták meg a helyüket, nem működtek, ezért nem erőltettük őket. Egyetlen darab sem került be kizárólag azért, hogy ott legyen, számomra pedig éppen ez a leginspirálóbb munkamódszer: sokkal inkább azokra a tárgyakra koncentráltunk – például a tányérokra és a vázára –, amelyek ténylegesen közel álltak hozzánk.
Hordozott magában némi kihívást a feladat, nem igaz?
Gustaf: Igen, de épp ezért élveztem, rengeteget tanultam belőle. A legnagyobb kihívást a határidők szorítása és a kollekció léptéke jelentette – megterhelő volt, hiszen nem szeretek olyan munkát kiadni a kezemből, amellyel nem vagyok teljesen megelégedve. Sok energiát igényelt, de már mindegyik darabra jó szívvel tekintek!
A színvilág az ünnepi időszakra gondolva kifejezetten erőteljes, váratlan. Mesélnél arról, hogyan alakult ki a paletta?
Gustaf: Számtalan mintát kipróbáltunk, míg végül négy fő árnyalat mellett döntöttünk, amelyek szépen eloszlanak a kollekcióban – mivel nem tudtunk túl sok változatot készíteni, így az ötletelés nagy része abban merült ki, hogy melyik szín melyik tárgyon jelenjen meg. A rózsaszín és a kék nagyon is hozzám kötődnek, így kimondottan örültem, hogy ebben az együttműködésben is szerepet kaptak, a sötétebb zöld és a piros pedig értelemszerűen közelebb állnak a karácsony hangulatához. Alapvetően az ösztöneimre hagyatkozom, amikor színekről van szó, és olyan árnyalatokat választok, amelyek időtállóak.
Maria: Ezek a színek az IKEA teljes ünnepi kínálatában visszaköszönnek, így a darabok akkor is harmonizálnak egymással, ha valaki nem kizárólag Gustaf termékeit választja – legyen az poháralátét, csomagolópapír vagy terítő. Tudatosan törekedtünk arra, hogy minden tárgy egységes legyen és illeszkedjen egymáshoz.
Az együtt töltött idő érzése és fogalma fontos részét képezi a közös kollekciótok koncepciójának. Mit gondolsz milyen módon reflektálnak a tárgyaid az ünnepi együttlétre? Hogyan ültetted át ezt a jelenséget a formákba és az anyaghasználatba?
Gustaf: Szerintem az egész kollekció olyan, mint egy kedves, ünnepi jelenet – gyakorlatilag egy térbe terelünk különböző embereket, barátokat és családtagokat, vidám hangulatban. Ha megnézed a darabokat, szinte úgy működnek, mint egy bohókás kis család: külön-külön nem illenek egymáshoz, más-más funkciójuk van, eltérő méretűek és magasságúak, mégis, ha együtt látod őket, játékos és koherens egységet alkotnak. Gyakran apró, váratlan ötletekből indulok ki, szeretem, ha ezek testet öltenek valamilyen formában. Az egyik váza például egy kicsit megmozdul, amikor virágot teszel bele, a húsgolyós tányér pedig humoros csavart kölcsönöz az asztalnak. Ez a sokoldalúság is hozzátartozik az ünnepléshez: sok darab többféle funkciót lát el – például egy tányér tálalóedényként is működhet – én pedig szeretem, ha a tárgyak többféle módon használhatók, mert ez jól tükrözi az ünnepi összejövetelek lazaságát.
Van olyan személyes emléked egy ünnepi asztalról vagy családi étkezésről, ami később inspirációs forrásként szolgált?
Gustaf: Karácsonykor mindig ellátogattunk a nagymamámhoz, aki elképesztő süteményválasztékkal készült egy-egy ilyen alkalommal. A nagy alátétes csészét épp ez a hagyomány inspirálta: a koncepció szerint a csészéből eszpresszót vagy forralt bort lehet inni, a túlméretezett csészealj pedig a különböző süteményeknek ad helyet. Az én nagymamámnál – de valószínűleg minden nagymamánál – kötelező volt minden sütiből venni egyet-egyet, különben elkönyveltek rossz unokának!
Hogyan hangolódtál rá a karácsonyi hangulatra a kollekció tervezése közben? Elvégre valószínűleg tavasszal vagy más (nem téli) időszakban dolgoztál rajta.
Gustaf: Nos, nem mondanám, hogy maga a kollekció kifejezetten karácsonyi lenne, így nem biztos, hogy teljesen „ünnepi hangulatba” kerültem. Az IKEA csapatának egy része viszont egész évben a karácsonyi kollekcióval foglalkozik, ők tényleg állandóan ebben a szellemben léteznek. Ami a saját terveimet illeti: általában általam tervezett tárgyakat szoktam másoknak ajándékozni – kényelmes megoldás, és nem kell annyit vásárolnom.
Van kedvenc darabod a sorozatból?
Gustaf: Talán a tányér. Nagyon egyszerű tárgy, letisztult, mégis játékos formával – pont ezt az egyszerűséget szeretem benne. Persze, akadnak különlegesebb darabok is, például a rugós váza – a fotókon ugyan nem látszik, de amikor virágot teszel bele, finoman megmozdul, ami kifejezetten szórakoztató látványt nyújt. Mégis, ha választanom kellene, az említett tányér mellett voksolnék.
Ezek a darabok nemcsak az ünnepi asztalon állják meg a helyüket – mit gondolsz, a hétköznapokban is elő fognak kerülni?
Gustaf: Én sem kifejezetten szezonális daraboknak látom őket. Jó, hogy eleinte ünnepi kollekcióként indultak és érdekes figyelni azt is, hogyan illeszkednek a karácsonyi hangulathoz, de nagyon sokoldalúak, és szerintem a legtöbben, akik megveszik, nem karácsonyi tárgyként fognak rájuk tekinteni. Ugye, Maria?
Maria: Így van. Ez Gustaf egyik fontos szempontja volt, és abszolút igazat adtunk neki benne. Miközben mi az ünnepi alkalmakon törtük a fejünket, felhívta a figyelmünket, hogy vendégeket nemcsak karácsonykor, hanem egész évben invitálunk az otthonunkba. A tárgyaknak jól kell működniük ünnepi közegben, de túl is kell élniük azt. Ez a szemlélet fenntarthatósági szempontból is fontos – minél többet használ valaki egy tárgyat, annál jobb –, de a relevanciája miatt is elengedhetetlen. Elvégre az emberek a világ minden pontján másképp ünnepelnek, az IKEA pedig globálisan ismert, ezért kulcsfontosságú volt, hogy a kollekció bármilyen közegbe rugalmasan illeszkedjen.
Ahogy Maria is említette, az ünneplés és az ünnepi hangulat minden országban másképp ölt testet. Te mely elemeket tartod fontosnak a svéd ünnepi szellemiségből, amelyeket megörökítettél a kollekcióban?
Gustaf: Mindenképpen olyan tárgyakat szerettem volna megtervezni, amelyek bármilyen környezetben működnek. Nem kifejezetten a svéd ünnepi hagyományokra építettem, inkább a saját emlékeimből és az ünnepekhez kötődő élményeimből táplálkoztam, ugyanakkor a formanyelvem eleve skandináv gyökerű, így ez a hangulat így is átüt a darabokon.
Melyik visszajelzés lepett meg a leginkább az első termékbemutatók során?
Gustaf: Egyértelműen a beharangozó poszt. Óriási visszhangja volt, TikTokon is rengeteg visszajelzés érkezett, egyszerre meghatónak és szórakoztatónak láttam az emberek reakcióit – kicsit furcsa, de közben nagyszerű, hogy ekkora érdeklődés övezi a kollaborációt. Szerintem az is közrejátszik a kollekció fogadtatásában, hogy a munkáim általában kevésbé elérhetők – a weboldalam például kifejezetten nehezen átlátható, és egyébként sem könnyű hozzájutni a tárgyaimhoz. Most viszont bárki besétálhat az IKEA-ba, és hazaviheti az egyik általam tervezett terméket!
Ha már az elérhetőségről beszélünk: ez a kollekció sokkal elérhetőbb, mint a korábbi munkáid, az IKEA által gyártott háztartási termékek pedig emberek millióinak otthonába kerülnek – nem volt ijesztő a gondolat? Készen álltál erre?
Gustaf: Az IKEA igazi klasszikus. A design történetének számos kiemelkedő darabja kötődik hozzájuk, a tervezői szemléletük pedig rendkívül erős. Svéd tervezőként számomra valódi álom vált valóra az együttműködéssel, a legnagyobb öröm pedig az, amikor látom, hogy a tárgyaim otthonra lelnek, és a tulajdonosaik sokféleképpen használják őket.
Volt esetleg olyan ikonikus tervezői IKEA-együttműködés, amely kimondottan inspirált, és amelynél úgy érezted: „jó lenne az IKEA-történet részévé válni”?
Gustaf: Sabine Marcelis IKEA-nak tervezett kollekciója már most modern klasszikusnak számít. Wery Laboulais is óriási hatással van rám – nemcsak az IKEA-projektje, hanem az egész életműve. És persze ott vannak a régebbi együttműködések, amelyeket mindig is nagyra tartottam, például a PS kollekció: ez a sorozat sok kisebb tervezőnek adott lehetőséget arra, hogy új irányokba vigyék az IKEA formanyelvét. Rengeteg nagyszerű példa akad, amire érdemes felnézni.
Korábban is terveztél étellel kapcsolatos tárgyakat, például specifikusan bagettekhez vagy hot doghoz készült tányérokat. Mesélnél egy kicsit a húsgolyós tál történetéről?
Gustaf: Az első változatot még egészen más formában álmodtam meg, a húsgolyós tál pedig végül a kollekció utolsó darabjaként született meg. Már a kezdetektől szerettem volna kezdeni valamit a húsgolyókkal, de sokáig nem találtam rá a megfelelő kialakításra. Az egyik próbálkozásom során egy spirál-formát terveztem, amelyen csúszdaként gurulhatnak a húsgolyók, de olyan megoldás is eszembe jutott, ahol, ha elvettél egyet, a következő rögtön a helyére gördült volna. A végén azonban a legegyszerűbb, és szerintem a legjobb megoldást választottam, amiben a húsgolyók saját tányért kaptak. Olyan, mintha egy kis trónon ülnének, szépen sorban, a tál centrumában kialakított vájatban. Tetszik, hogy végre külön tányér jár nekik – a húsgolyó Svédországban és az IKEA világában is ikonikus ételnek számít, így igazán megérdemelték már a saját helyüket.
A húsgolyó ezek szerint szorosan kapcsolódik az ünnepi asztalotokhoz?
Gustaf: Svédországban igen. Bármilyen ünnepről van szó – karácsonyról, húsvétról vagy akár egy nyári családi összejövetelről –, mindig ugyanazok az ételek kerülnek az asztalra. Gyerekként válogatós voltam, így miközben a teríték csak úgy roskadozott a pácolt heringtől és más hagyományos svéd fogásoktól (amelyeket én nem egyáltalán nem szeretek), én egyedül a húsgolyót ettem meg. Nos, így vált a húsgolyó az ünnepek igazi emlékévé. Őszintén szólva, nekem karácsonykor elég is lenne a húsgolyós tányér!
Volt olyan tervezési vagy anyaghasználati döntés, amely különösen fontos volt – ami biztosította, hogy a kollekció a nagyüzemi gyártás ellenére is megőrizze a saját kézjegyed?
Gustaf: Nem ragaszkodtam olyan különleges anyagokhoz, amelyek bármilyen módon bonyolították volna a gyártást. Sokkal fontosabb volt, hogy a tervek maguk hordozzák az én szellemiségemet. Útközben természetesen változhattak az anyagok és a részletek, hogy jobban illeszkedjenek az IKEA folyamataihoz, de amíg a lényeg megmaradt, engem semmi más nem zavart. Ha egy ötletemről kiderült, hogy nem megvalósítható, mindig az volt a következő kérdés: rendben, de van-e esetleg más anyag vagy módszer, amellyel mégis életre kelthetjük? Rendkívül értékes volt ez a párbeszéd, jó tanulási lehetőséget biztosított számomra.
Maria: A fő szempont az volt, hogy Gustaf eredeti elképzeléseit egészen a folyamat végig megőrizzük –, még akkor is, ha apróbb részleteket – például íveket vagy millimétereket – módosítani kellett, hogy a tárgy könnyebben gyártható, fenntarthatóbb vagy egyszerűbben szállítható legyen. Ezáltal a hangsúly nem az anyagokon volt, hanem azon, hogy a tervezői szándék változatlanul érvényesüljön. Számomra egyértelműen ez volt az egyik legfontosabb tanulság ebből az együttműködésből – Gustaf mindig, még a legapróbb vázlatnál is pontosan tudta, mik a kulcsfontosságú komponensek egy tervben.
A limitált ünnepi kollekció októbertől elérhető az IKEA weboldalán és áruházaiban.
Go-to kávézók a régióból
„Azt szeretem, ha valami könnyű, de nem egycsatornás” – interjú Csató Józseffel
