Milyen lesz a jövő asztala?

Milyen lesz a jövő asztala?

Milyen ételeket mentenél át a jövőbe? Milyen ízeket, alapanyagokat őriznél meg a jövő nemzedék számára? Talán minden eddiginél aktuálisabb felvetések ezek most, hogy a négy fal közé szorultunk. Góg Angéla, food designer doktori kutatásában a fenti kérdésekre keresi a választ, hogy megteríthesse a jövő asztalát.

Az „Emlékek cukrászdája”és „A vasárnapi ebéd”projektek után Góg Angéla a MOME Doktori Iskola végzős hallgatójaként jelenleg a jövő étkezésére koncentrál, a tőle megszokott módon. „A jövő asztala” nem egy tudományos-fantasztikus, a valóságtól elrugaszkodott jövőbe tekintés: ugyanúgy, ahogy az előző két projekt esetében, itt is komoly kutatómunka előzi meg a végeredményként megszülető menüsor és a tőle elválaszthatatlan étkészlet tervezését, mely komplex élménnyé teljesedik ki az őszre tervezett kiállítás formájában.

A fellelhető szakirodalmak tanulmányozásán túl a projekt oroszlánrészét képezik azok a kérdőívek, amelyekben Angéla hétköznapi embereket kérdezett az étkezéshez fűződő viszonyukról, az ételek elkészítésével és elfogyasztásával kapcsolatos személyes élményeikről. A food designer ezzel párhuzamosan indította el „A jövő emlékei” névre keresztelt vacsorasorozatot, ahol az önként jelentkező vacsoravendégek azzal a tál étellel érkeztek, amelyet ők maguk őriznének meg a jövő generáció számára. Nekünk is volt szerencsénk részt venni az egyik ilyen vacsorán, és érdekes volt látni, ki milyen ételt tart fontosnak és miért.

Balra: Rakott krumpli (Szemere Kata). Jobbra: Barackos palacsinta (Góg Emese).

„Nagyon sok hagyományos étel került az asztalra, például rakott krumpli, töltött paprika, pörkölt, szilvásgombóc, palacsinta, de ezek mellett megjelentek napjaink közkedvelt fogásai is, mint a tabulé, a vietnámi nyári tekercs vagy a shakshuka. Az előző kutatások tapasztalatai alapján várható volt, hogy itt is előkerülnek majd a gyerekkorunkból megszokott ízek és az azokhoz kapcsolható emlékek. Ugyanakkor érdekes volt azt látni, hogy a vacsoravendégek közül jó páran nem a tradicionális magyar konyhához nyúltak vissza, hanem multikulti ételt hoztak magukkal a vacsorára, olyat, ami kedvelt és meghatározó fogássá vált számukra a hétköznapok során” – meséli Angéla.

Balra: Zsírjában eltett libamáj, lilahagyma, kenyér (Forrai Ferenc). Jobbra: Borsókrémleves, koriander (Cibulya Nikol).

A vacsorasorozat alkalmairól, a hozott ételekről és a vacsoravendégekről Rácmolnár Milán készített szuper fotókat. A tíz vacsorát és annak 50 vendégét egy későbbi kiadványban, illetve kiállítás formájában is megismerhetik majd az érdeklődők, ahol az is kiderül, hogy a reflektorfénybe állított ételek milyen formában érkeztek meg a vacsora helyszínére (elöljáróban eláruljuk: fagyisdobozra és jénai üvegtálra egyaránt lehet majd számítani). A „közvéleménykutatás” egyébként jelenleg is zajlik, így azok, akik szívesen mesélnének azokról az ételekről, amely nélkül elképzelhetetlennek gondolják a jövő asztalát, most a kérdőív kitöltésével ezt megtehetik.

Balra: Nyári tekercs (Sárvári Zsófi). Jobbra: Sokmagvas kenyér, olívaolaj (Simonyi Kristóf)
Balra: Tabulé (Novák Piroska). Jobbra: Vörösboros marhapörkölt, zsömle (Mayer Kitti).
Balra: Hortobágyi húsos palacsinta (Maurer Klimes Ákos). Jobbra: Szilvásgombóc (Berlinger Balázs).

A szakirodalom tanulmányozása, a kérdőívek kiértékelése közben, valamint „A jövő emlékei” vacsorasorozat tapasztalatai alapján Angéla több lehetséges irányt is látott maga előtt. Felmerült benne, hogy az étkezési szokások változásával, a különféle alternatív alapanyagok és populáris étkezési trendek térnyerésével foglalkozik majd, s ennek megfelelően tervez. Végül azonban – a kérdőívek válaszaiból és a vacsorákon elhangzott beszélgetésekből – az a tendencia rajzolódott ki, hogy az emberek nem kiváltani vagy lecserélni akarják az ételek alapanyagát, hanem sokkal inkább megmenteni, megőrizni azokat a konkrét ételeket, amelyek számukra is sokat jelentenek, s ez elsősorban nem az alapanyagoktól függ, hanem sok esetben ahhoz a személyhez kapcsolódik, aki az adott ételt készítette.

Balra: Savanyú káposzta, aszalt paradicsom, kenyér (Csernák Janka). Jobbra: Shakshuka, pita (Király Anikó).

Így aztán Angéla azt a kérdést tette fel magában, hogy lehetséges-e egy konkrét íz vagy akár egy komplett menüsor konzerválása úgy, hogy az akár 50 év múlva is hasonló élményeket idézzen elő? A kutatás részleteiről ennél többet sajnos nem árulhatunk el, egyrészt mert a kérdőíves felmérés még tart, másrészt Angéla ételkísérletei sem értek véget, sőt: jelenleg az Élelmiszer-tudományi Kutatóintézettel és más szakértőkkel konzultál a tökéletes végeredmény elérése érdekében. A projekt részletes bemutatására az ősz folyamán, a Doktori Iskola befejezésekor kerül sor, amikor bárki leülhet majd a jövő asztalához.

Góg Angéla | Facebook | Instagram

Fotók: Rácmolnár Milán

A borítóképen: Góg Angéla kedvence, az „Anyukám borsólevese” (fotó: Rácmolnár Milán)