A kőszegi Multifelt Factory a közép-kelet-európai régió utolsó, bástyaként megmaradt gyapjúfeldolgozó-üzeme. Az itt készülő, 100%-ban természetes gyapjúfilc egyszerre hordoz ipartörténeti értéket és kortárs potenciált: ugyanazon gépeken készül, mint évtizedekkel ezelőtt, mégis helyet talál ma a designban – a kézműves és az ipari világban egyaránt. A gyár egyszerre őriz hagyományt és keres új utakat, a nemes múlt esztétikai izgalommal keveredik benne.
„A Kőszeg határában csordogáló Gyöngyös-pataknál 1841-től már helyi iparosok kallózták a posztót, majd szép sorban elkezdtek felépülni a gyár ma is álló épületei” – kezdjük a bevezetőt a két tulajdonossal, Fodor Ilonával és Olasz Évával.
„1896-ban egy prágai kalapgyáros és fivére vásárolta meg 11.000 Ft-ért a korban hatalmasnak számító épületet teljes felszerelésével együtt” – folytatják.
Az iratokban legtöbbször csak az Eisner Testvérek Nemezgyáraként említett üzemben a vasárnapot kivéve két műszakban folyt a munka, korabeli visszaemlékezések szerint kiemelten az orosz, német és holland piacra szállítottak.
A Nemezgyárban 1927-ben cserélték ki a berendezést. Az egyik csehszlovákiai gyárban leszerelt, ezzel a 1880-as években gyártott Vohl-típusú gépek kerültek Kőszegre, melyek közül van olyan, ami ma is működik.
A hagyományőrző gyárosok
Az ódon gyárépület falai közt jelenleg 11 dolgozó állítja elő a kiemelkedő minőségű gyapjúfilcet. Majd’ minden lépés külön embert kíván, a sorrend szigorú, a régi gépek hangosan zúgnak – Ilona és Éva azonban csillogó szemmel mesélnek az egyes stádiumokról; a tonnás bálában érkező, feldolgozatlan gyapjútól a kártoló finommechanikus munkáján át egészen a festésig.
„A hagyomány itt tényleg kézzel fogható, tapintható, nem valamilyen hangzatos szöveg a weboldalon, vagy az ajtónkra aggatott motivációs matrica” – állítják. „Számunkra a zaj, a gőz, és a pára a napi rutin.”
Mindketten heteket, hónapokat töltöttek és töltenek Kőszegen hajnaltól késő délutánig „minden gép lelkét alaposan kiismerve” – ahogy ők idézik, hogy minden egyes folyamatot maguk is értsenek-lássanak. Azt mondják, azon túl, hogy valóban érdekes számukra egy szinte kiveszett mesterséget testközelből megtanulni, csak így garantálható, hogy a Budapestről igazgatott gyáréletet vivők tényleg egy csapatként gondoljanak magukra.
Gyapjúszálból szőtt stratégia
Az (el)készülő alapanyag csak az érem egyik oldala, állítják, és erről is hosszan mesélnek.
„Agyonhasználtnak tűnhet, de a gyapjú tényleg egy természetes anyag, csak teljesen elfelejtettük” – kezdi Éva, akinek tapasztalatai nem csak az állaton túl nyúlnak; egy időben az Őrségben élt, birkákat tenyésztett és kutatta a gyapjú különböző felhasználásának módjait. Ide datálható a gyárral való újrakapcsolódása is: designipari vezetőként első, az ágazatot kutató mélyinterjúja egyik alanya épp Ilona volt. „Már akkor csodálattal hallgattam ahogy mesélte a gyár mindennapjait, nehézségeit, szépségeit. Mai napig őrzöm a jegyzetfüzetet, ahova szívecskét rajzoltam, miközben zajlott a beszélgetés.”
A régmúltat hátrahagyó, privatizációt is jócskán megsínylő üzem mostani időszámítása 2016-ban kezdődött – Ilona kötődése az anyaghoz pedig gyermekei kézműves foglalkozásai révén, így valahol szerencsés egybeesés volt, amikor akkori társával megneszelték a gyár megvásárlásának lehetőségét. „Üzem-jelleg ide vagy oda, a fontos az volt, hogy átlássuk, mit is jelent ebben az esetben a termelés, annak eredményét pedig hogyan tesszük láthatóvá a piac számára” – fogalmaz otthonosan a közgazdász végzettséggel. A stratégia nem bonyolult, és időtállónak is bizonyult: „Niche piacra fókuszálva, gyorsan, rugalmasan, egyedi termékekkel alkalmazkodni a változó igényekhez úgy, hogy a gyapjúfilcet nemcsak alapanyagként értékesítjük, hanem feldolgozott termék formájában is – mégpedig az akusztika terén.”
Nemes múlt – kortárs potenciál
A gyárra épülő márka útjának egyengetését firtatva szép szimbiózus rajzolódik ki kettejük közt: a gyapjúfilc előállítása, a gyártás-optimalizálás Ilona, az anyag tulajdonságainak business-szemléletű megfogalmazása, illetve az értékesítés segítése Éva asztala.
„Azt szoktunk viccesen mondani, hogy a partnerségünk olyan, mint egy házasság, és a gyár a gyerekünk: jó szülőként igyekszünk szolgálni a fejlődését, kialakítani majd megtartani az értékrendjét és néha bosszankodni a hibáin. Valahogy tényleg úgy vagyunk egymás tökéletes komplementerei, hogy az a lehető legjobbat teszi az üzemnek és a brandnek.”
A közös pontokat sem tudnák ennél hasonlóbban megfogalmazni: az anyag elemi természetességét, sokoldalúságát, és egyszerű, de rendkívül jól kiaknázható funkcionalitását emelik ki a környezetre gyakorolt elenyésző hatás mellett.
Számukra nem csak jól hangzik azt mondani, hogy a filc fenntartható, biológialag lebomló, vagy hogy ökologikus – amiket a PET palackkal dolgozó versenytársaik előszeretettel és ugyan nem hamisan, de némileg csúsztatva – állítanak magukról, hanem teljes egészében így van.
„Ez az alapanyag eredendően jelen van az állatok testén, azt a gazdaságok mindegyikében lenyírják róluk tavasszal, mert iszonyúan melegük van alatta. Ha nem hulladékként végzi, több körös tisztításon – először lanolin, majd bogáncs- és toklászmentesítésen – esik át, majd kikerül a piacra, mi pedig ezen a ponton kerülünk vele kapcsolatba.”
Rövid, pontokba szedett gyapjúgyártási folyamatábrát kapok, hogy mi történik eztán a kőszegi gyár falai közt az anyaggal: kártolás (fésülés) -> nemezelés (hő és vízgőz, valamint dörzsölő mozdulat) -> kallózás/tömörítés (ütögető mozdulat hatására “elkallódik” a nemez egy része, a cél az anyagsűrűség növelése) -> festés -> szárítás, szélezés -> formára vágás
Minden folyamat ecsetélése közben árad belőlük a lelkesedés, és állítják, minden lépés hozzáad valamit az alapanyaghoz, melyből így kézműves, és designipari célokra egyaránt használható filc készül, ráadásul itthon, kiszámíthatóan és fenntarthatóan. Számukra az a jelleg, hogy „beteszed az alapanyagot és kijön egy termék” adja az igazi ízt, jelentést, többletet.
„Ezzel az ámulattal párhuzamosan azonban folyamatosan monitorozniuk kell, hogy az általuk előállított alapanyagra milyen kereslet van, hová illeszthető a termékskálák közül, netán miként kellhet rá igényt teremteni. E folyamatok vizsgálatából rajzolódott ki számukra az alapanyag textilkereskedelemben elfoglalt pozíciója, és hogy mindezt miként lehet újradefiniálni. „A funkcióból indultunk ki. A szigetelés adta magát, de egy ekkora költséggel gyártható, szép szövésű, bolyhosodásmentes, könnyedén és egységesen színezhető anyagot kár eltakarni, így lukadtunk ki végül a természetes hangelnyelő tulajdonáságánál.” – derül ki végül a titkos recept.
Zero Noise, mint szolgáltatás
Az akusztikus (feladatot ellátó) termékek hosszú évek óta jelen vannak a belsőépítészet, építészet szegmensében, elég csak a minden irodaházban konzisztensen jelenlévő padlószőnyegre gondolni. „Ugyanazt a feladatot látja el, mint amit a falon, térben, vagy akár a mennyezetről lógó konstrukciók”, kezdenek bele, és egy teljesen logikus, racionális magyarázat sejlik fel a – nem csak színeiben – szürke, triviális megoldás mögött.
„A zárt térben keletkező hanghullámok egy kemény (fa, műanyag) felületről visszaverődnek, a fülünk ezt érzékeli, míg a puha felületek valamennyit képesek elnyelni ezekből. Ezért az egyik legkézenfekvőbb megoldás a szőnyeg, ám ez sokszor nem elegendő, a visszhang megmarad. Itt fontos megjegyezni, hogy a gyapjúfilc, mint a legtöbb ilyenkor alkalmazott anyag az úgynevezett “barlang-hatást” szünteti meg, nem pedig két külön tér közti hangszigetelést idéz elő – valósággal árad Ilonából a rengeteg felhalmozott akusztikai információ – „általános sokaknál, hogy felcserélik a kettőt, de ráéreztünk, hogyan tegyük ezt könnyen érthetővé, így voltaképp megteremtve a saját termékünkre az igényt - zárja Éva mosolyogva.
Szeretnék, ha márka minimum a régióban meghatározó szereplővé válna a gyapjúfilc alapú akusztikus termékek gyártását és forgalmazását tekintve. A gyárat pedig igyekeznek a teljes zero waste működés felé terelni, mindez év végére 80%-ban meg is valósulhat. A kapacitásaik és képességek mindenesetre rendelkezésre állnak, nyárra összeállt a termékkollekciójuk is, neves tervezői együttműködések vannak a hátuk mögött és kilátásban is. A szcéna vérkeringésének aktív résztvevői saját bemutatókkal, edukatív, akusztikai workshopokkal, nem ritkán jótékony jelleggel. Budapest designszereplői közül egyre többen ismerik meg a nevüket, referenciáik pedig a szakrális terektől kezdve az éttermeken, hoteleken át az irodaházak hosszú soráig terjednek.
Multifelt Factory | Web | Instagram
Mindent is tervezünk
Új irány vagy régi kerékvágás? Csehország választ!
