Mi történik, ha egy 17. századi barokk ária találkozik egy ipari fénymásolóval? A Che si può fare op. 8 című kompozícióhoz készült videoklip erre a kérdésre ad radikálisan kortárs választ: a zene, a test és a manuálisan torzított kép egyetlen, folyamatosan alakuló vizuális struktúrává olvadnak össze. A folyamatról a rendező, Regős Ábel mesél.
A Barbara Strozzi áriájára készült klip egy pixillációs technikával létrehozott, analóg alapú kísérleti film, amely tudatosan eltávolodik a klasszikus zenei videók megszokott esztétikájától. A projekt kiindulópontja egyszerre minimalista és provokatív: egy drámai barokk áriát és egy irodai fénymásolót állít középpontba, majd a kettő közti feszültségből épít vizuális nyelvet.
A munkafolyamat során mozgóképből készült fotósorozatokat nyomtattak ki, majd ezek a képek manuális beavatkozásoknak vetették alá. A nyomatok festett rétegeket kaptak Nagy Judit Borbála képzőművész és Regős Ábel közreműködésével, majd újrafotózták őket. Az elkészült videó 1780 egyenként módosított képkockából áll össze. A technikai folyamat szerves része volt Szűcs Gábor operatőri munkája is, aki a fénymásolóval létrehozott képi világ és a filmes struktúra közötti átjárást segítette.
Egy elhagyott szerelmes hangja
A zenei alapot Barbara Strozzi, a 17. századi itáliai zenetörténet kivételes alakjának műve adja. Strozzi nemcsak komponistaként, hanem előadóként is aktív volt, saját darabjait énekelte, és több hangszeren játszott. Termékeny szerzőként dalainak szövegét kezdetben apja, később maga írta, műveiben pedig következetesen a személyes érzelmeket és az emberi kiszolgáltatottságot helyezte előtérbe. A Che si può fare egy elhagyott szerelmes tehetetlenségét fogalmazza meg: az érzelmi válságban az égiekhez fordul segítségért, könnyei pedig felhőből születő esőcseppekként hullanak alá. Ez a költői szimbolika nemcsak a drámai éneklésben jelenik meg, hanem a klip vizuális nyelvében is továbbíródik. A torzított, rétegzett képek, a test fragmentált megjelenése és a folyamatosan változó felületek az érzelmek széles spektrumát teszik láthatóvá.
Test, hang és kép együttgondolkodása
A projekt központi alakja Bodrogi Éva énekesnő, aki a londoni Zeneakadémia régizene szakán végzett specialistaként régóta dolgozik azon, hogy a klasszikus zenei anyagokat más művészeti ágakkal összekapcsolva tegye közelebbivé és érzékelhetőbbé. Ebben a törekvésben alkotótársra talált Takácsy Rékában, a Manchester School of Theatre-n végzett előadóművészben, akinek klasszikus zenei háttere szintén több fúziós projektben kapott szerepet. A csapat munkáját Téri Gáspár fizikai színházi színész-táncos és artista egészítette ki, valamint Regős Ábel filmrendező és alkotótársai. A klipben a mozgás önálló jelentéshordozó: a test mint erős közlőcsatorna jelenik meg, amely a hanggal és a képpel együtt szolgálja az ária érzelmi üzenetét. Az elkészült munka egyben arra is reflektál, milyen kevéssé van jelen a klasszikus zene a kortárs videóklip-kultúrában, és milyen alternatív vizuális utak nyílhatnak meg ezen a területen.
A technika mögötti gondolkodás – Interjú Regős Ábellel
A klip vizuális koncepciója és kísérletező technikai megoldásai szorosan kötődnek Regős Ábel rendezői szemléletéhez. Pályája során számos zenekarnak készített videoklipet, emellett kisjátékfilmeket és dokumentumfilmeket is rendezett. Többszörös Klipszemle-díjazott alkotó, aki többek között Co Lee-val, az Anima Sound Systemmel, a Slow Village-dzsel és Barkóczi Noémivel is együtt dolgozott. Munkáira jellemző a vegyes technikák használata és a kísérletező vizuális gondolkodás; alkotásai hazai és nemzetközi fesztiválokon is szerepeltek, és díjakat nyertek. A cikk második felében Regős Ábellel beszélgettünk arról, hogyan vált egy ipari fénymásoló a film egyik főszereplőjévé, mit jelent számára az analóg beavatkozás egy digitális korszakban, és hogyan lehet egy barokk ária érzelmi intenzitását kortárs vizuális nyelvre fordítani anélkül, hogy pusztán illusztratívvá válna.
Honnan jött az ötlet, hogy egy barokk áriához fénymásolóval készüljön videóklip? Mi volt az első kép, ami megjelent a fejedben?
Egy ellenpontot, egy vizuális kontrasztot kerestem a barokk áriához képest. A fénymásoló csak egy fázist képvisel egy összetettebb technikai folyamatban. A kiindulópont digitális videóanyag volt: ezekből képszekvenciákat készítettünk, majd ipari fénymásolóval kinyomtattuk őket, ráfestettünk akrillal, végül lefénymásoltuk és újra lefotóztuk az egészet. Így a digitális nyersanyag sok-sok rétegen keresztül alakult át egy sajátos képkarakterré. A folyamatban kulcsszerepe volt Nagy Judit Borbálának, akivel együtt festettük fel a gesztusokat, valamint Szűcs Gábornak, aki nemcsak operatőrként volt jelen, hanem a teljes technikai folyamat kialakításában is jelentősen részt vett, ideértve a fénymásolók tesztelését, kiválasztását is.
A barokk zene erősen kötődik a monumentalitáshoz és a teatralitáshoz. Hogyan működik együtt ezzel egy ennyire hétköznapi, irodai eszköz?
Kifejezetten egy ellenpontot kerestem: valamit, amit biztosan nem asszociálunk a barokk vizualitásához. A fénymásoló ebből a szempontból ideális: profán, hétköznapi, elidegenitő, de mégis intim, anyagszerű.
Mennyire akartad „illusztrálni" a zenét, és mennyire hagytad, hogy a képek önálló narratívát hozzanak létre?
Ez alapvetően formai koncepció volt, nem narratív. A szöveg szó szerinti illusztrálása számomra érdektelen lett volna, ezért inkább motívumokat emeltem ki belőle, és ezek köré építettük fel a jeleneteket. A végleges tartalom kialakításában nagy szerepe volt Takácsy Rékának és Téri Gáspárnak, akik a mozgást tették hozzá a projekthez. Ők a butoh táncot tekintették inspirációnak.
Mit jelent konkrétan egy fénymásolóval „forgatni"? Inkább performatív vagy inkább precízen megtervezett folyamat volt?
Sokkal inkább precízen megtervezett folyamat. Próbáltunk, a jeleneteket előre felírtuk, tudtuk, milyen gesztusokra, ritmusokra van szükség. A végeredmény ugyan spontánnak hat, de valójában egy nagyon kontrollált munka áll mögötte.
El tudod képzelni, hogy más zenékkel, más műfajokkal is dolgozz hasonló eszközzel?
Abszolút. Volt már rá példa korábban is: számos előadónak készítettem kollázs animációs videóklipet. Senának például szintén csináltam egy nyomtató köré épülő klipet:
Fotók: Tamás Péter
Élet a széllel Ulcinj tengerpartján, Montenegróban | Hogyan alakult ki csendben egy új életmód a Balkánon?
Így formálja egy lengyel designer márka a globális streetwear trendeket
