A Peloponnészosz szívében, az arkádiai fenyvesek között, 1200 méter magasan áll egy épület, amely valaha szanatórium volt. Ma új életet él: a MANNA Arcadia egy hegyi menedék, ahol a természet és az ember újra egymásra hangolódik.
Az épületet 1929-ben Anna Mela, egy a korában ismert jótékony arisztokra építtette, hogy a háborúban megsebesült katonák és tüdőbetegek gyógyulhassanak a hegyi levegőn. A penicillin megjelenése után a szanatórium bezárt, majd évtizedekre magára maradt. A természetlassan visszafoglalta, a tetőt leszedték, a kövek közé benőtt a moha – mígnem egy kisfiú, aki a környéken nyaralt, rátalált, és valamiért nem tudta elfelejteni. Ő Stratis Batagias volt, a hotel mai tulajdonosa, aki felnőttként visszatért, hogy életet leheljen a romos épületbe. Nyolc évig tartott, mire a MANNA újra megtelt fénnyel és emberi jelenléttel. A felújítást az athéni K-Studio és a Monogon Office of Architecture vezette: nem újjáépítettek, inkább új értelmet adtak annak, ami megmaradt. A kőfalak, a gesztenyefa-burkolatok, a terrazzo és a mozaik a múltat őrzik, miközben kortárs, letisztult harmóniába rendeződnek. A terekben van valami mélyen emberi: a nyers anyagok és a puha textíliák finoman kiegyensúlyozzák egymást. A lobbyban tűz ég a kandallóban, körülötte könyvek, székek, suttogó beszélgetések – olyan, mint egy hegyi ház, ahol jó lenni. A 32 szoba és lakosztály mind másképp mesél: a magas mennyezetek, a nagy ablakok és a fenyőerdő illata azt az érzést adják, mintha maga a természet lenne a vendég. A fürdőkben rézkádak, gyógynövényillat, napfény csillan meg a márványon; a fényt az Akropolisz világítását is jegyző Eleftheria Deko tervezte.
A MANNA-ban a nap nem rohan. A reggeli kávé mellé madárhang jár, a levegő hűvös, a fény lassan szűrődik át a fákon. A wellnessrészleg egy föld alatti medencével, kültéri szaunával és erdei jógaterasszal segít újra ráhangolódni a test ritmusára. A kezelések, a pilatesórák vagy akár egy csendes séta a fenyvesben nem program, hanem visszatérés önmagunkhoz. A gasztronómia ugyanezt a nyugalmat hordozza. Athinagoras Kostakos séf a helyi gazdákkal dolgozik: a menüben méz, friss sajt, vadon szedett fűszernövények és olívaolaj mesélnek a környékről. Az ételek egyszerre egyszerűek és finomak, otthonosak és ünnepiek – olyanok, mint maga a táj.
Az Arcadia a görög kultúrában nem csupán hely, hanem életérzés: a természet és az ember békés együttélésének szimbóluma. A MANNA ezt az eszményt adja az odalátogatónak, teret a lelassuláshoz. A világ hamar észrevette ezt a különleges nyugalmat. A hotel már első évében nemzetközi díjak sorát nyerte el: az AHEAD Global Awards a világ második legjobb hoteljeként említette, a Créateurs Design Awards a legszebb belsőépítészeti projektként, a Grail Awards pedig az év történelmi felújításaként díjazta. Egy hely, amely nem harsány, mégis messzire hallatszik. A MANNA működése is a környezet iránti tiszteleten alapul. Geotermikus energiával fűtik, nincsenek műanyag kulcskártyák, a papucsok újrahasznosított anyagból készülnek, a vizet üvegkancsóban kínálják. A személyzet többsége helyi, a beszállítók kis családi gazdaságok. A ház így nemcsak a természettel, hanem a közösséggel is összhangban él. Több mint egy hotel: egy pihenőhely, amely emlékeztet arra, milyen érzés lassabban élni. Ahol a kő és a fa, a fény és a csend ugyanazt mondják: hogy van idő. És hogy a hegyek között, egy fenyőerdő mélyén, az ember néha nem elveszik – hanem végre megtalálja magát.
A legnagyobb luxus a csend – Szikla, fa és és midcentury vonalvezetés a Hello Wood Resort erdei villájában
„Gyapjúból jövő”: a Multifelt Factory története
