Budapest akkor válhat a régió egyik meghatározó kreatív központjává, ha teret ad a kis, agilis stúdióknak és a friss tehetségeknek, miközben saját, erős lokális identitását is építi. A város vizuális környezetének fejlesztése kulcsfontosságú – hiszen ez formálja a jövő alkotóit. A POV Budapest konferencia éppen ezt a célt tűzte ki: a globális kreatív szcénát Budapestre hozni, és a történetet itt, helyben tovább írni. OpenAI, Revolut, Budapest – ritka kombinációk. Az alapítókkal, Czél Mátyással és Mátyás Boldizsárral, valamint Jordán Belián főszervezővel beszélgettünk!
Hogyan látjátok Budapest helyét a globális kreatív szcénában? Éltem Varsóban, és ha Közép-Kelet-Európa kreatív iparára gondolok, elsőként nekem Varsó jut eszembe, nem Budapest. Hol áll a magyar főváros ebben az összevetésben?
Czél Mátyás: A „kreatív ipar” óriási ernyőfogalom: vannak erős területeink és kevésbé erősek is. Ha a klasszikus értelemben vett kreatív ipart nézzük – reklámügynökségek, nagy kampányok –, Budapesten ezek nagy számban jelen vannak, és a régió kampányainak jelentős részét is innen szervezik. Csakhogy ezek döntően nem magyar tulajdonú cégek, hanem globális hálózatok helyi irodái: többnyire máshol kitalált ötletek lokális adaptációját végzik. Ugyanakkor a filmiparunk kifejezetten erős, a fotósaink nemzetközi sikereket érnek el, és komoly a fejlesztői–startup szcéna is. Mi ezeket is a kreatív ipar részének tekintjük. Ezért is hívjuk a POV Budapestet „vizuális szakmák” platformjának: így jobban látszik, hogyan kapcsolódik például a szoftverfejlesztés a vizuális élményekhez és az interakciótervezéshez. Ha ezt a fókuszt visszük előtérbe, a jelenlegi pozíciónk is érthetőbbé válik – és szerintem az elmúlt években ebben látványos előrelépések történtek Magyarországon.
A magyar filmipar kézzelfogható részt tesz hozzá a GDP-hez, nem véletlen, hogy világsztárok jönnek sorban Budapestre. Ugyanakkor kiemeltétek, hogy itthon a kreatív szakma sokszor globális kampányok helyi „lefordítását” végzi. Nézzünk előre: milyen lehetőségek és optimális fejlődési ív állhat Budapest és a magyar kreatív gondolkodás előtt?
Mátyás Boldizsár: Stúdió szemszögből azt látjuk, hogy itthon a „legacy” ügynökségek dominálnak. Ha csak Ausztriáig vagy Szlovákiáig megyünk, máris erősebb a kis- és közepes stúdiók láthatósága: ezek a csapatok ott jóval nagyobb projektek visznek. Ebben a mesterséges intelligenciának óriási szerepe van: folyamatosan jönnek az új eszközök, és már nem kell 40–100 fős apparátus ahhoz, hogy nagy márkáknak gyorsan és magas minőségben dolgozz. A POV Budapesten is ilyen kisebb, de világszinten ható, agilis csapatokat mutatunk be. Örülnénk, ha itthon is nagyobb láthatóságot kapna ez a szcéna, és a márkák – amelyek ma főleg ügynökségekkel dolgoznak – észrevennék a kisebb stúdiókban rejlő potenciált. Rengeteg friss tehetség jön ki az egyetemekről, akik nem ügynökségbe ülnének be, hanem saját műhelyt indítanának. Ez a frissesség tudja előre vinni a hazai vizuális közeget és esztétikai minőséget – amire óriási szükség van. Hiszen van egy környezeti dimenzió is: amit naponta látunk – köztéri plakát, belső terek, éttermek arculata –, mind formálja az ízlésünket. Ha ez stagnál vagy romlik, az új generáció sem kap inspiráló ingereket.
Czél Mátyás: Pont ez a vállalati, stúdiós diverzifikáció emeli a színvonalat. Ha több a helyi szereplő, több nézőpont ütközik, nem monopolhelyzetben születnek a döntések, és relevánsabb üzenetek jutnak el a fogyasztókhoz – itthon és a környező országokban is.
Térjünk rá a POV Budapestre. Mi volt a szikra?
Mátyás Boldizsár: Egy bécsi „kompetitor” konferencián ültünk a csapattal, és azt éreztem: ezt itthon is meg lehet csinálni. Miért utaznánk Bécsbe, miért fizetnénk milliókat jegyre és szállásra, amikor Budapesten sincs rendes konferenciánk, ahová szívesen vinném a csapatot? Visszajöttem, leültem Mátyással – előtte alig egy hónappal találkoztunk először –, kiderült, hogy ugyanebben gondolkodott. ’23 novemberében kezdtük építeni, és ’24 szeptemberében meg is tartottuk az első rendezvényt.
Mire jó egy ilyen konferencia? Tudást ad, új nézőpontot ad, vagy a kapcsolatok a legértékesebbek?
Jordán Belián: Nálunk az élmény teljesen más egy klasszikus konferenciához képest. Sokkal szórakoztatóbb. Egyszerre kulturális, professzionális, de rendkívül kötetlen is közben. Tavaly például a PayPal új arculati elemeit itt mutatták be először, aztán a designer lejött sörözni a résztvevőkkel a networking eseményre.
Czél Mátyás: Szeretnénk, ha ez a két nap – idén a „side eventekkel” valójában négy – egyszerre adna szakmai és kulturális impulzust. A világ kreatív piaca, amit sokan csak Instagramon látnak, hirtelen testközelbe kerül. Közben Budapest atmoszférája átszínezi az élményt: nem franchise-szerű, „lecsupaszított” konferencia vagyunk, hanem erős lokális arculatot és identitást építünk.
Mátyás Boldizsár: Azt is szoktuk mondani, hogy egy folyamatos, nagyon személyes történetmesélésben vagyunk. Felszínre hozzuk a város izgalmas történéseit, helyeit, egy erősen kurált, design szemüvegen keresztül. Ennek folyamatosan íródó sztorinak válnak részeseivé a vendégeink, előadóink is. Ez nem egy „identitás nélküli” rendezvény, hanem gondosan kurált ív: előadások, „side-eventek”, az ételek, a networking struktúrája – még a szünetekből visszahívó hang is egy budapesti hangművész munkája. Az intrónk Budapest zajaiból épül fel, és végig kíséri az előadásokat. Minden érintkezési pontra odafigyelünk, hogy holisztikus élményt adjunk.
Czél Mátyás: Dizájn-szempontból ez kicsit „meta”: maga az esemény is egy design-tárgy. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne így legyen – nem akartunk „cipész cipő nélkül” helyzetbe kerülni.
Mi a ti point of view, azaz nézőpontotok lényege? TOP3 dolog, ami megkülönböztet titeket más kreatív rendezvényektől!
Czél Mátyás: Fontossági sorrend nélkül: kritikai szemlélet. Nem portfólió-vetítéseket kérünk. Az év közben többször egyeztetünk az előadókkal, és a tematikához kapcsolódó, valódi kérdéseket, állításokat várunk. Budapest-élmény: a város kulturális szövete – hangok, ízek, helyszínek – be van építve. Nem franchise-esemény, hanem kelet-közép-európai karakter. Szintén kiemelten fontos a légkör. A térség barátságos, laza közege eleve adott: sokan úgy jönnek ide, mintha egy kicsit nyaralni is jönnének – ez azonnal leveszi a „presztízs-nyomást”.
Jordán Belián: És a touchpoint-mánia a háttérben: helyszín, social, web, jegyvásárlás – minden részlet számít. Idén már négy napunk van a kiegészítő programokkal együttl, és a magyar partnereket is úgy válogatjuk, hogy jól „meccseljenek” a külföldi közönséggel. Kurált várostérképet adunk: nemcsak éttermek és bárok, hanem kilátóhelyek, fürdők, strandok – komplex, diverz élmény, hogy ne egyetlen érdeklődési körnek szóljon az esemény.
Mátyás Boldizsár: A másik nagy különbség a line-up: a kisebb konferenciákon jellemző az 1–2 headliner és sok „töltelék”. Nálunk a 15–16 előadóból 12–15 önmagában headliner. Emiatt jönnek külföldiek is: tavaly a résztvevők kb. 70%-a volt külföldi, idén ez 80% körül mozog, 40-nél is több országból – miközben ez nem egy hatalmas fesztivál. Ez önmagában validálja, hogy ennek Budapesten helye és relevanciája van.
Ha már line-up: érkezik az OpenAI is – a „ChatGPT-korszak” ikonikus szereplője. Hogyan látjátok a mesterséges intelligencia és a kreatív ipar viszonyát?
Czél Mátyás: Erre ma senki sem tud végleges választ adni – talán maga az OpenAI sem. Mi ezért a kurátori koncepciónkban nem is írjuk le a „mesterséges intelligencia” kifejezést. Helyette az adatvezérelt és az intuitív kreatív folyamatokat állítjuk egymás mellé. A témánk címe: „Making Sense” – egyszerre jelent érzelemtervezést és a jelen világának értelmezését, akár adatalapú analitikával. Ezek a nézőpontok mindig is együtt éltek a kreatív iparban. A mi line-upunk is azt mutatja: messze túl vagyunk a klasszikus „logó- és könyvtervezésen”, az internet- és digitális felületekre fókuszáló kreativitás, interakciók és adat alapú döntések korában vagyunk. A kérdés: az érzelmi irányból érkező műhelyek hogyan kapcsolódnak ehhez a világhoz?
Mátyás Boldizsár: A gyakorlatban mi az MI-t folyamatoptimalizálásra használjuk: gyorsít, hatékonyabbá tesz, megnöveli az egyéni kapacitást. Jó használattal egy ember 3–4 ember munkáját is elvégezheti. Van ennek árnyoldala – kevesebb új pozíció –, de a pozitív hozadék egyértelmű: kevesebb pénzből, gyorsabban, jobb minőségben lehet dolgozni. És mindezt etikusan: nem jogsértő képgenerálásban gondolkodunk, hanem workflow-k, tartalom- és projektmenedzsment, kutatás és prototipizálás optimalizálásában – a konferenciaszervezéstől a stúdiómunkáig.
POV Budapest Agenda
Jegyek itt kaphatók!
„Mint egy kedves, ünnepi jelenet” – beszélgetés Gustaf Westmannal és Maria O’Briannel az IKEA ünnepi kollekciójáról
„A mélység nem a fájdalomban vagy az örömben keresendő – sokkal inkább a figyelem minőségében” – interjú Dóra Ádám képzőművésszel
