Belpolitikai kalandozások Lengyelországban, Zeöld Zsombor külpolitikai szakértővel, volt diplomatával.
Azok számára, akik Varsóban nyaranta is megfordulnak, ismerős lehet a látvány: a város ikonikus folyójában, a Visztulában homokpadok jelennek meg. 2025 szeptember végén a Donald Tusk-vezette lengyel kormány benyújtotta azt a 2026-os költségvetési tervezetet a parlamentnek, melynek tárgyalása már október elején megkezdődött. A javaslat 271,7 milliárd PLN-es hiánnyal számol, jelezve: költségvetési-pénzügyi szempontból simán elképzelhető, hogy egyre nehezebb irányítani Lengyelország hajóját a homokpadok közepette.
Ez a hiányszám még az elmúlt évek ugyanilyen adatainak fényében is kiemelkedően magas, azonban a politikai felelősség kérdése nem dönthető el egyszerűen. Az idősor alapján több mint erős feltételezés, hogy az egyenleg megborulása mögött a hadiipari kiadások 2022-t követő felfuttatása állt – s erről értelemszerűen még a Jog és Igazságosság (PiS) által vezetett kormánykoalíció döntött.
Belpolitikai problémát azonban nem csak a katonai kiadások nagysága jelent. A 2023-as kormányváltást követően a jelenlegi kabinet sikerrel „sajátította ki” magának a PiS egyik legfontosabb sikerét: a védelemről és a katonai biztonságról szóló kommunikációt. Szakpolitikailag a terület továbbvitele természetesen indokolt volt, de a 2023-ban hivatalba lépett centrum-balközép kormánykoalíció nem csinált ideológiai kérdést a védelempolitikából – sok esetben talán még konzervatívabb is, mint elődjei.
A „kormány garantálja a biztonságot” narratíva azonban legalább két esetben csorbult. Politikailag akkor, amikor augusztusban a PiS támogatásával Karol Nawrocki hivatalba lépett. Az elnök olyan törvényhozási kezdeményezéssel is élt, mely egyértelműen katonai-biztonságpolitikai célokat is szolgál. Nawrocki eszköztárába ezen kívül az is belefért, hogy vétózott a szociális, családtámogatások alanyi jogon történő biztosításával kapcsolatban. A téma az idei elnökválasztási kampányban társadalmi-politikai szelepként működött, a szeptember elején megszületett megoldás – csak az a külföldi fér hozzá egyes családtámogatási forrásokhoz, aki dolgozik, akinek a munkabére a minimálbér legalább felét eléri, s aki iskoláztatja a gyermekét – a közvélemény-kutatások alapján egybeesik a társadalom véleményével. A biztonság garantálásának percepciója kapcsán pedig a kormány akkor kapott gyomrost, amikor a szintén szeptember elején történt drónberepülések kapcsán a sajtóban felmerült, hogy az anyagi károk egy jelentős részét egy lengyel vadászgépről indított rakéta okozta.
A katonai és társadalmi biztonság témája az elmúlt hónapokban egyre több törésvonal mentén szabdalt területté vált, melyben a Tusk-vezette kormány eseti jelleggel talál magának szövetségest vagy politikai ellenfelet. Az a belpolitikai kétosztatúság, mely alapvetően a mai napig meghatározza a lengyel pártrendszert, kicsit paradox módon, de a PiS és a PO közös célok mentén történő együttműködését is jelenti.
Az egyik közös cél, hogy a harmadik legnagyobb erőt, a libertáriánus-jobboldali Konfederacjat (Konfederáció) a lehető legnagyobb mértékben korlátozzák politikailag. A PiS (másként megfogalmazva: a „régi jobboldal” számára) ebben kiváló eszköz Nawrocki elnök, aki instrumentalizálni tudja a társadalomban jelen lévő ukránellenes érzelmeket – ezzel politikai teret vonva el a Konfederáción kívül a társadalomban lévő kilátástalanságot meglovagolni akaró, szélsőséges Grzegorz Brauntól is. Ennek a stratégiának a sikeressége azonban részben azon is múlhat, hogy egyfelől van-e törekvés az egyébként több csoportból álló Konfederáció „felszalámizálására”, s ha igen: azt milyen vonalak mentén lehet majd megpróbálni. Az „újjobboldali” Konfederáció számára mindkét párttal történő együttműködés „halálos ölelés” lehet. Ezen túlmenően a Konfederáció helyzetét az sem teszi egyszerűbbé, hogy egyes mérések szerint pártjuk és a baloldali, szintén a fiatalokat megszólítani kívánó Razem (Együtt) között oda-vissza járnak a szavazók.
A pártpolitikai harcokon felülemelkedve azonban a lengyel politikai elit érzékeli: az országban jelen lévő törésvonalakat külföldi szereplők ki akarják használni, s az ország továbbra is a dezinformáció és a háborús küszöb alatti műveletek egyik kiemelt célpontja. A biztonság így válik belbiztonsági kérdéssé is.
Középhosszú távon a két nagy pártot még mindig az a veszély fenyegeti, hogy az elöregedő pártelit, illetve fiatalabb politikusaik „késői” vezetői pozícióba kerülése miatt egyfelől továbbra sem találják a közös hangot a lengyel fiatalokkal, másfelől pedig a pártba történő tagfelvételük nehezedhet meg. A PiS ebből a szempontból egy hangyányit talán előrébb jár: Nawrocki hivatalba kerülésével a köztársasági elnöki hivatal egyértelműen a korábbi „másodvonalas” PiS-es politikusok egy részének „bizonyítási terepévé” lépett elő – ráadásul úgy, hogy az új elnök a Kaczyński-bizalmasok kizárásával egyértelművé tette: semmifajta politikai gyámodást nem tűr; a munkatársak kiválasztásának szakmai alapjai vannak. A PO számára a fiatal politikusi gárda kiképzésére a kiutat az elnökválasztáson vesztes Rafał Trzaskowski varsói főpolgármester által fémjelzett Campus Polska/Campus Academy „párttábor” jelentheti, azonban a lengyel sajtót követők számára nem feltétlen egyértelmű, hogy a politikai értékátadáson és az önkormányzati szféra megerősítésén kívül ez a stratégia még mire terjed ki.
Ahhoz, hogy a kormány visszavegye a politikai kezdeményezést, alapvetően nem kellene mást csinálniuk, mint következetesen végig vinni egy deregulációs csomagot – ezen a Parlament deregulációs bizottsága dolgozik –, illetve végleg eldönteni: az ország gazdasági helyzetének biztosítása érdekében mennyire számítanak a lengyel KKV-szektorra, hogyan támogatják az ebbe tartozókat, illetve hogyan tudják a munkaerőpiacot a legnagyobb mértékben felpörgetni. A lengyel gazdaság feje felett egy másik Damoklész kardja is lebeg: az EU-ból érkező források lehívási hatékonysága. Elengedhetetlennek tűnik, hogy a nemzeti programokat a kormányzat kiszámítható módon határozza meg, és ne folyamatosan alakítsa azokat.
Az idő új ritmusa a görög hegyekben – MANNA Arcadia
A legnagyobb luxus a csend – Szikla, fa és és midcentury vonalvezetés a Hello Wood Resort erdei villájában
