2026. január 31-én, egy szürke téli napon, a ČSM bányában Stonava községben (a lengyel határ mellett fekvő Karvinában) az utolsó szénszállítmány gördült ki. Ezzel 250 év után egy ipari korszak végnapjait élik a Cseh Köztársaságban. Nem egyszerűen arról van szó, hogy egy bányaaknát zártak be – lezárult egy történet, amely a középkorban kezdődött, majd a 18. századi felderítések után az Ostrava-Karvina medencét Európa szívévé változtatta. Ezután öreg kontinensünkön Lengyelország marad az egyetlen uniós tagország, amely még folytat mélységi szénbányászatot.
Szerző: Kálló Sámuel
Az első dokumentált szénbányászati kísérlet Csehországban 1753-ból származik: Václav Kořenský prerovai és olmützi szenet talált az Ostravska területén, és próbaégetéseket végeztetett a brünni kovácsműhelyek egyikében. A munka azonban nem vezetett semmire, és a gazdag szénforrás több évtizedre rá feledésbe merült. A régészeti és írott forrásokból azonban tudjuk: a 17. század közepén már geológiai kutatások folytak a Těšín és Frýdek vidékén az érckészletekről. Az erőforrások korlátozottsága miatt azonban az érdekes felfedezések gyakran nem vezettek kiaknázásra, még ha értékesek voltak is.
Az igazi fordulat 1763 augusztus 29-én jött el, amikor a klimkovicei molnár, Jan Augustin szénlelőhelyre bukkant Ostrava-Karvinában. Az ispotasi kovácsok által végzett kísérletek jó eredményt mutattak: a talált szén kitűnő minőségű volt. Ezek után járműves szénfeltárás kezdődött az Ostravska vidékén. 1782-re pedig már hivatalosan engedélyezték a szénbányászást a Slezská Ostravaban.
A felderítés és kezdeti termelés azonban lassan haladt az Ipari Forradalom előtt. Slezská Ostravában az 1789-es bányaállamosítás után drasztikusan felgyorsult a kitermelés.
A Rothschild család és más nagytőkések a 1800-as évek elejétől kezdve hatalmas összegeket fektettek be a régióba. Az 1830-as évek fordulóján a Vítkovicei vasművet már működtető Rudolf iparműveknek szénre volt szüksége, és az ezután következő évtizedekben az Ostrava-Karviná bányavidéke az Osztrák-Magyar Monarchia szívévé vált – mind a széntermelésben, mind az acéliparban.
A második világháború után, 1945 októberében Beneš elnök dekrétummal államosította a hat legnagyobb bányavállalat vagyonát – az addig szétszórt bányákat egy intézménybe, az Ostravsko-karvinské doly (OKD) vállalat szervezetébe foglalta. 1950-re ez a kombinált szervezet már nem csupán szénbányákat, hanem koksznagyüzemet, erőműveket, építkezési vállalatokat és a híres Třineci és Vítkovicei acélműveket is felügyelte.
Az ‘50-es és ’80-as évek között, a termelés intenzíven növekedett. 1980-ban a csúcson a Cseh Köztársaság (akkor még Csehszlovákia része) OKD-ja mintegy 24,7 millió tonna szenet termelt ki évente, és a bányavidékek több mint 100 000 bányász munkáját biztosítottak. A nyolcvanas évek első feléhez képest a szénbányászat a Karviná-vidéken az ipari foglalkoztatás több mint felét jelentette. A régió ipari fejlettsége ekkor világszínvonalúnak számított: a termelési szintek, a technológiai felszerelés, a munkavédelmi szabályozás nemzetközi sztenderdet közvetített. A termelékenységi verseny még a ‘80-as évek utolsó felében is intenzív volt, amikor az OKD folyamatosan újította gépeit, és lengyel szakembereket is alkalmazott. Ugyanakkor a szén és a fűtőanyag égéséből származó füst miatt szénmonoxid és kénoxid terhelte a helyi levegőt. Az Ostrava-Karvina vidékét környéket lévő településeken az idős lakosok közül pedig sokan légúti megbetegedésekben szenvedtek.
A szocializmus összeomlása rohamos ipari visszaesést eredményezett a régióban. A ‘90-es és 2000-es évek az Ostrava-Karviná medencében katasztrofálisak voltak: tömeges leépítések, munkanélküliség, társadalmi krízis. A privatizált OKD versenypiacon találta magát, ahol csak a hatékonyság számított. Az Ostrava-vidéki bányászat 90 százalékos visszaesést mutatott. A bányák 1994-ig működtek, majd pedig véglegesen bezárultak. A Karviná mellett folytatódott még egyedül termelés.
Csak a 2000-es évek kezdetén, részben az EU csatlakozás, részben pedig a dél-koreai Hyundai-beruházások és egyéb külföldi tőkeforrások nyomán kezdett a régió újra fellélegezni, a munkanélküliség pedig 6,6 százalékra csökkent.
Az OKD a terv szerint 2023 közepén zárta volna be az utolsó bányát – azonban 2022 február után az energiaválság ideiglenes megmaradást indokolt. A szénárak felszöktek, így a szállítás újra rentábilissá vált. Azonban ez a fellélegzés rövid volt: a világ szénpiaca fokozatosan normalizálódott, és megmaradtak az alapvető helyi gazdasági problémák.
Az adatok elég beszélőek: 2024 augusztusáig a cseh széntermelés 20 százalékkal csökkent az előző év azonos időszakához képest. A ČSM-bánya termelése 2025 októberéig 1,14 millió tonnára esett vissza – ez az 1980-os adat 4,6 százaléka!
A bezárással kb. 1000 ember vesztette el a munkahelyét. Grzegorz Sobolewski, egy lengyel bányász, aki a ČSM-ben dolgozik, így fogalmazott: „Sajnálom, hogy a bánya bezár. Ez nehéz munka, de jó munka. Hiányozni fog.” Sobolewski Lengyelországba akar költözni, ugyanis az EU-ban egyedül Lengyelország tart még ki a nagyszabású szénbányászat mellett, amely körülbelül 70 000 embert foglalkoztat.
Az EU Just Transition Fund (JTF) 19 milliárd cseh koronát (körülbelül 300 milliárd forint) biztosít a régió gazdasági átalakulásához, amelynek célja a szénbányászatot elhagyó dolgozóknak munkahelyeket biztosítani, valamint a környezetet ápolni. Ezen kívül az OKD több mint 500 millió cseh koronát szán majd az elbocsátott dolgozók végkielégítéseire.
Az utolsó széntömböket 2026. január 31-én szállították el. Egy 250 éves történet zárult le ezzel, komoly kihívásokat hagyva maga után.
Belső ragyogás, külső szabadság | Sonia Zander és az odesszai könnyedség ereje
A Bond-főgonosz, aki megváltoztatta London látképét
